HVG: Amíg ön elpiszmog egy hallal, egy portugál már a tizenegyediket falja

Hír kép
Nagyon kevés halat eszünk, ez európai összevetésben még szembetűnőbb. Az EU statisztikái szerint egy magyar polgár 5,3 kilogramm halat fogyaszt évente. Egy portugál majdnem 57-et. De lesz-e változás?
 
Az alacsony fogyasztási adatokat a remények szerint a haltermékek áfájának csökkentése dobhatja meg. Jövő januárjától az hal áfája 27-ről 5 százalékra csökken. Így már versenyre kelhet az egyéb húsfélékkel. A sertéstarja és a sertéskaraj ára 1200-1500 forint kilónként, a csirkemellfilé kilója pedig 1100-1500 forintba kerül. Az élő ponty ára most 1050-1250 forint között mozog, a pontyszelet 1900-2400-ért kapható kilónként. Egy kilónyi irdalt, sózott akasztói szikiponty-filé ára pedig 3450 forint. A busatörzs 1000-1500-ba kerül, a lazacfilé ára 5 és 7 ezer között van. Ráadásul sokan nem tudják jól elkészíteni a halételeket, másokat pedig a szálkák zavarnak. De leginkább az ár a visszatartó erő.
 
Mennyi halat együnk?
 
„Az Európai Unióban 24,9 kg/fő/év, világszinten 18,9 kg/fő/év az átlag. A jelenleg futó Magyar Halászati Operatív Program (MAHOP) célja, hogy ez a mennyiség nálunk is meghaladja az évenkénti 6 kilót” – mondta a hvg.hu-nak Urbányi Béla, a Szent István Egyetem MKK-AKI Halgazdálkodási Tanszék vezetője. „Magyarországnak át kell térni egy új, az unió által alkalmazott halfogyasztás-számítási módszertanra. A korábbi években alkalmazott számítási módszer a feldolgozott halat és/vagy halterméket vette alapul, a jövőben viszont élőhalra kell vetíteni a fogyasztást, ami alapján hazánk egy főre eső éves halfogyasztása eléri az 5,3 kg-ot. Az éves halfogyasztás számításánál nem lehet figyelembe venni a nem regisztrált horgászfogásokból származó, valamint a törvénytelenül megszerzett és számla nélkül eladott halmennyiséget” – mondta a tanszékvezető.
 
Hol, mekkora és milyen tenyésztőtelepek vannak Magyarországon?
 
„Minden régióban találhatunk nagyobb halgazdaságokat. A hagyományos tavi haltenyésztés során két tótípust különböztetünk meg, az eloszlás igazodik az ország földrajzi adottságaihoz” – válaszol dr. Bokor Zoltán, a SZIE MKK-AKI Halgazdálkodási Tanszék tudományos főmunkatársa. Az úgynevezett körtöltéses tavak jellemzően az ország keleti felében, az alföldi területeken találhatók, míg a völgyzárógátas tavak inkább a nyugati, dombságokban gazdag országrészben üzemelnek.
 
Halastó művelési ágban 29 808 hektár szerepel a tóterület nyilvántartásban az AKI statisztikái szerint 2016-ban. Ezekből üzemelő halastóként 26 480 hektáron termeltek halat, összesen 19 530 tonna mennyiségben. A magyarországi akvakultúra haltermelés 80 százalékát évek óta három régió adja: Dél-Dunántúl, Észak-Alföld és Dél-Alföld. Az intenzív haltermelő telepek létesítése és üzemeltetése igazodik a geotermikus vízlelőhelyekhez. 2016-ban összesen 16 haltermelő üzem működtetett 17 intenzíven termelő telephelyet. Ezekben a vállalkozások 3.969 tonna halat termeltek” – mondja dr. Bokor Zoltán.
 
Az EU és a kormány is hallal etetné az embereket
 
A tengeri halállomány mennyiségének és fajgazdagságának megőrzésére, illetve a halállományok és a halászat közötti fenntartható egyensúly szabályozására és támogatására hozta létre az Európai Unió az Európai Halászati Alapot (EHA). Az alap biztosítja a közösségi támogatást a nemzeti halászati stratégiai tervek alapján készített Halászati Operatív Programok, és ezeken keresztül a Közös Halászati Politika megvalósításához. Erre készült az „Európai Halászati Alap: a megújuló halászatért” részeként az Európai Unió és Magyarország támogatásával a Kapj rá! kampány. A halfogyasztást megismertető és népszerűsítő projekt keretösszege 800 millió 58 ezer forint vissza nem térítendő támogatás. Ennek 75 százalékát az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), 25 százalékát Magyarország költségvetése fedezi. A célja, hogy 2023-ra a hazai halfogyasztás átlagosan 1 kilóval növekedjen személyenként és évente.
 
A halgazdaságok előnyére vált, hogy betiltották a nyíltvízi halászatot?
 
„Újabb piacok nyíltak meg ezzel az intézkedéssel a halgazdaságok előtt. Olyan fajok szaporítása és tenyésztése lehetséges, melyek korábban főleg a természetes vízi halászatból kerültek a fogyasztókhoz. Ilyenek a keszegfélék. Azonban e halfajok nagy része nem rendelkezik még kiforrott tenyésztéstechnikával, ez nem egyik napról a másikra történik meg. A másik nehézséget az jelenti, hogy több keszegfaj esetében nehéz beszerezni a szaporításhoz szükséges anyaállományt, melyre többnyire szintén a természetes vizekből lenne lehetőség. Az új módszerek kifejlesztésére a haltermelő vállalkozások a kutatóhelyekkel együttműködve kutató-fejlesztő (K+F) és innovációs projektek segítségével próbálnak megoldást találni” – mondja dr. Urbányi Béla.
 
Milyen lépések várhatóak a magyar halgazdálkodás fejlesztésére?
 
„Az utóbbi időszakban elsősorban a korábban már említett MAHOP konstrukció segítette a haltermelőket és a kutatóhelyeket a fejlesztésekben. Jelenleg az év első felében kiírt pályázatok hiánypótlási szakaszait teljesítik a pályázók, majd kihirdetik a nyertes pályázatok eredményeit is” – mondja dr. Bokor Zoltán.
 
(szerző: Csurja Zsolt, 2017.11.08. www.hvg.hu)

 

Dátum: 2017.11.09.
<< Vissza