Magunkról

 
 
Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet
 
A MA-HAL általános célja, hogy javítsa Magyarország területén a hal termékpálya szereplőinek a versenyképességét, ellássa a halászati és akvakultúra ágazat szakmai érdekképviseletét, hosszú távon elősegítse a hazai haltermelés fenntarthatóságát, elérje a halgazdálkodási tevékenységet végzők szakmájának kedvezőbb társadalmi megítélését és ennek érdekében:
 
a) érdekegyeztető fórumként funkcionál a hal termékpálya szereplői körében;
b) piaci információkat gyűjt és elemez, valamint piaci koordinációt végez a hazai hal termékpályán;
c) bekapcsolódik a halgazdálkodást érintő jogszabályok szakmai/társadalmi véleményezésébe, és bizonyos esetekben jogszabályi változásokat kezdeményez;
d) népszerűsíti a halfogyasztást, illetőleg közreműködik a halászati termékek eredet- és minőségvédelmének erősítésében;
e) képviseletet lát el és bekapcsolódik a hazai halgazdálkodást érintő bizottságok munkájába, valamint együttműködik más szakmai érdekképviseletei szervekkel/szervezetekkel;
f) segíti a hazai graduális és posztgraduális halászati szakemberképzést (alap, közép és felsőfokú);
g) elősegíti a halászat szakmai irányításában a szakmai önkormányzat kialakítását;
h) segíti a halászati ágazatban a hiteles és gyors információáramlást;
i) közreműködik a tagok által folytatott halászati tevékenység szakmai színvonalának emelésében, és gondoskodik a haltermelési technológiák-, technikák folyamatos korszerűsítéséről, fejlesztéséről, népszerűsítéséről;
j) közreműködik a halállományok, valamint a természetes vizek haleltartó képességének, ökológiai viszonyainak védelmében és fejlesztésében, valamint elősegíti a halfajokkal kapcsolatos ökológiai, haltenyésztési, halászat és akvakultúra technológiai kutatásokat, és népszerűsíti azok eredményeit;
k) érdekegyeztető tevékenységet végez a környezet- és természetvédelem hazai és nemzetközi szervezeteivel;
l) elősegíti a halászattal összefüggő szociális, kulturális, oktatási, sport és más társadalmi igények kielégítését;
m) népszerűsíti a magyar halgazdálkodást és a tagok által folytatott tevékenységeket, valamint halgazdálkodással kapcsolatos ismereteket terjeszt;
n) kapcsolatot ápol a határon túli magyar állampolgárok halgazdálkodásban érdekelt vállalkozásaival/szervezeteivel;
o) közreműködik a tagok, és ezen keresztül a magyar halászat és a halászati szövetkezés nemzetközi elismertségének fokozásában, közreműködik továbbá a magyar halászat nemzeti szintű képviseletének ellátásában az Európai Unió halászattal foglalkozó szerveiben és fórumain
 
A MA-HAL története:
 
A magyarországi halászat és akvakultúra területén megvalósuló együttes érdekek képviseletének hagyományai mintegy 130 éves múltra tekintenek vissza. A közös érdekek megfogalmazása és érvényesítése érdekében az első országos hatáskörű egyesületet 1886. május 23-án ismerte el a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, amely mint Országos Halászati Egyesület (OHE) működött. Ez a szervezet, különböző átalakulásokkal tevékenykedett egészen az 1945 utáni időszak termelési- és tulajdonviszonyainak megváltozásáig. A termelő eszközök államosításával párhuzamosan országos hatáskörű állami szervezeteket hoztak létre. 1946. év előtt a természetes vizek halászati joga a nagy múltú halászati társulatok kezében volt, addig 1946-47-ben tíz halászati szövetkezethez került. A korábban uradalmi/városi tulajdonban lévő pontyos tógazdaságok többségükben állami gazdasági keretek között működtek tovább, de a mezőgazdasági termelő szövetkezetek is működtetek önálló ágazatként pontyos tógazdaságokat. A gazdasági és politikai rendszerváltást megelőzően, az állami monopóliumként működő Halértékesítő Vállalat (HALÉRT) bonyolította a halászati ágazat belkereskedelmi ügyleteit, míg a külkereskedelmi ügyletek bonyolítását a TERIMPEX vállalat végezte, amelyet elsődlegesen az élő állat és állati termék, külkereskedelmi forgalmának lebonyolítására hoztak létre. 
 
Az 1950-es évek elején a halászati szövetkezetek vezetői úgy érezték, hogy közös érdekérvényesítésük érdekében össze kellene fogni, ezért az egyes tájegységekben működő halászati szövetkezetek együttműködési megállapodást kötöttek. Így jöttek létre például a Közép-tiszai és Dél-dunai szövetkezetek társulásai az 1953-54-es években. Az országos koordináció megvalósítása érdekében 1956-ban megalakult a Halászati Szövetkezetek Intéző Bizottsága (HSZ-IB), majd 1957. február 19-én a Halászati Termelőszövetkezetek Szövetsége (HTSZ), amely mint önálló szakmai érdekképviselet működött tovább. A Szövetség vezetése 1972-től lehetőséget teremtett a halászati ágazattal rendelkező mezőgazdasági szövetkezetek belépésére is, így 1978 végére 16 mezőgazdasági szövetkezet élt a lehetőséggel.
 
A Halászati Termelőszövetkezetek Szövetsége az 1989. évi december 20.-ai közgyűlésén megalakította a Haltermelők Országos Szövetségét (HALTERMOSZ). Lényeges szempont volt, hogy Magyarország területén bármely gazdasági társaság, vagy bármely természetes személy, aki halászattal, haltermeléssel, halfeldolgozással foglalkozott, önkéntes alapon tagja lehetett az új Szövetségnek.
 
Az 1990-es évek elejének gyorsan változó gazdasági és politikai környezete, illetve a hatályos törvényi szabályozás szükségessé tette, hogy más mezőgazdasági ágazatokhoz hasonlóan a halászati ágazat is hozzon létre egy ún. terméktanácsot. A HOSZ 1992. szeptember 25-én 40 taggal alakította meg a Halászati Terméktanácsot (HTT), amelyben a tógazdasági haltermeléssel foglalkozó vállalkozások meghatározó szerepet töltöttek be. A Halászati Terméktanács szervezetét az Agrárpiaci Rendtartási Törvény és módosításai, valamint e törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek szellemében alakították ki. A HTT a halászati ágazat érdekérvényesítő, érdekegyeztető és integráló szerve volt, amelynek a legfőbb feladata a termékpálya szereplők (halászok/haltermelők, halfeldolgozók, és a halkereskedelem) érdekeinek összehangolása, a halászati ágazat érdekeinek belföldi és külföldi képviselete, a hal termékpályát érintő döntések előkészítése, jogszabály tervezetek véleményezése, ágazati információgyűjtés (termelés, felvásárlás, feldolgozás, értékesítés) és továbbítás a szakigazgatás, a tagság és külső szervezetek felé. Külön kiemelt feladata volt a halfogyasztás ösztönzés közösségi marketing eszközökkel. A két szervezet (HOSZ, HTT) 2003. december 12-én egyesült, és mint Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsa (HALTERMOSZ) működött tovább.
 
A Magyar Akvakultúra Szövetséget (MASZ) 2010. május 31-én alapította 11 gazdálkodó szervezet és 3 kutatási-oktatási intézmény Szarvason. A MASZ, vagyis egy második hazai halászati érdekképviseleti szervezet létrehozását a többségükben a HALTERMOSZ-ból kilépett tagok azzal indokolták, hogy hatékonyabban működő érdekképviseletre és markánsabb ágazati versenyképességet segítő innováció ösztönzésre van szükség. Miután az alapítóknak a HALTERMOSZ megújítására irányuló korábbi törekvései nem jártak eredménnyel határozták el egy új érdekképviseleti szervezet létrehozását. A MASZ létrejöttét követően a HALTERMOSZ is jelentős tartalmi és szervezeti átalakuláson esett át. 2010. szeptember 8-án új névvel, és új célkitűzésekkel Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége (MAHAL) néven működött tovább. 
A MAHAL és a MASZ, mint szakmai érdekképviseletei szervezetek több ágazatot érintő kérdésben szorosan együtt működtek, de eltérő szervezeti formában és részben eltérő célkitűzések mentén végezték munkájukat. Az ágazatot érintő legfontosabb szakmai rendezvényeken, bizottságokban önállóan képviselettel, szavazati joggal rendelkeztek.
 
Napjaink új kihívásainak való megfelelés azonban egyre inkább előtérbe állította a hazai halászatban és akvakultúrában rendelkezésre álló gazdasági/szellemi kapacitások összefogását, a közös érdekek hatékony képviseletét olyan szervezeti formában, amely alkalmas a közösségi és nemzeti jogszabályok biztosította keretek között a szakmaközi (ágazatközi) szervezetet megillető jogkörök gyakorlására és feladatok ellátására. Figyelemmel az időközi közösségi, valamint nemzeti jogszabályokban bekövetkezett változásokra, az új szervezeti struktúrának egyrészt újra kell értelmeznie a korábbi terméktanácsi rendszer funkcióját és feladatkörét, másrészt azt hozzá kell igazítani a megváltozott körülményekhez. A szakmaközi (ágazatközi) szervezetként történő működés tartalmát tekintve jelentős részben magába kell, hogy foglalja a korábbi terméktanácsi működés alapvető feladat-, és hatásköreit.